Hosszú hétvége

Régóta nem volt ilyenben részem, szerencsére ez év február közepén erőt vettem magamon és változtattam. Életem harmadik legjobb döntése volt. Az első a feleségem Tímea, a második kisfiunk Lázár.
Most lehet ugyan, hogy kevesebb pénzt viszek haza (még), de azt csinálom, amit szeretek, és mindenre, amit szeretnék, szeretnénk van időm. Rengeteget lehetek a családommal, és amikor csak szeretnék, főzhetek, sütögethetek.
Nos, ez a hétvége erről szólt. A CSALÁDRÓL és a konyháról. A konyhát nem véletlen nem írtam nagy betűkkel, mert oda csak inkább berobogtam, beszaladtam, azért nem töltöttem ott sok időt, gyorsan valami finomat volt az elv...És ha Lázár épp aludt, akkor gyorsan sütöttem valamit, amolyan találomra, felhasználván, amit találtam, hiszen ünnepnap nem igazán van nyitva üzlet. Ebbe már megint belefutottam, március 15-én ugyanezt játszottam el :-D
Azért így is sikerült pár dolgot az asztalra varázsolnom...
Ami készült: valami hawai stílusú csirkemell, diós-chillis keksz, házi bodzaszörp, és kis süti kosárkák.
Ja, és egy kis ázsiai jellegű leves. Nem tudom eldönteni, hogy thai, vagy indiai, de a lényeg, hogy finom volt.
Azt hiszem minden egész jól sikerült, mert a leves elfogyott, a kekszből épp hogy pár maradt mára, míg a kosárkák nagyon gyorsan elkoptak. Bár megint csak Tímea volt a bíró, hiszen eléggé antiszocok vagyunk mindketten :-D
Érdekes az élet, nem szeretünk sokáig társaságban mozogni, mégis mindketten valami olyasmit csinálunk, ahol elengedhetetlen, hogy emberek között legyünk. Tímea stílus tanácsadó, én meg ugye igyekszem főzőcskézni, illetve azt megszerettetni az emberekkel.
Még mindig gondolkodom, hogy mit is kellene tennem, hogy ezt a blogot ne a receptek lepjék el, de nincs konkrétum...DE nemsokára lesz, érzem!
Szombaton elvittük az elkészült szórólapokat, hogy még nagyobb "hírverést" csináljunk a főzőiskolának, mert minden nappal jobban bízom abban, hogy van létjogosultsága. Hogy igenis ki tudjuk tölteni az űrt, amit szeretnénk, hogy jó kikapcsolódási, szórakozási program tud ez lenni.
Hogy az emberekkel el tudom, tudjuk kergettetni azt a gondolatmenetet, hogy a főzés unalmas, idejét múlt, hogy bonyolult feladat.
Ezen vagyok, ezen dolgozom.
Mindemellett persze szeretnék minél többet megtanulni.
És új feladatként megpróbálkozom összeállítani pár ételt, ételsort, melyeket, ha jól sikerülnek, akkor egy pécsi étteremben lehet megkóstolni.
Ma előkészítek pár újabb kurzus ötletet, megbeszélem Tímeával, és ha egyet értünk, akkor gyorsan felrakjuk a honlapra, hogy mihamarabb a köztudatba kerüljenek.
Mára, egyenlőre ennyi, íme pár ízelítő a hétvégi ételekből ( természetesen, ha igény van rá, akkor lejegyzetelem a recepteket):