Merre visz az út?

Rég nem közöltem itt receptet...Időhiány? (jó értelemben) nem akarás? Változás? Nem tudom meghatározni. Nem volt késztetésem, hogy újabb és újabb receptet "körmöljek" le.
Lassan egy éve már, hogy elkezdtem írogatni recepteket, holott már a bemutatkozó részben is azt mondtam, hogy nem akarok receptgyűjteményt, hiszen jobbnál jobb gasztrobloggerek vannak, akik érdekes, és finom ételeik receptjét osztják meg nap mint nap. Nem akarok példákat mondani (nem is nagyon tudnék).
Szóval, akkor mit is akarok???
Tanulni...Tanulni, de közben tanítani. Tanulni az életet, a gasztronómiát. Minden értelemben. Tanítani, nem főzni, hanem hogy a főzés nem feladat, hanem egy kikapcsolódási forma is lehet, hogy élvezni lehet a főzést, hogy rengeteg olyan étel van, amit nem ismerünk, de ugyanazokból az alapanyagokból elkészíthető, mint a hagyományos ételeink. Tanítani, hogy egy kicsit merjünk főzni. Mert főzni JÓ!
Elkezdtem, megpróbáltam egy főzősulit...Szerencsére mindenki támogatott, de azt tapasztalom, hogy félnek az emberek ettől...Nem tudják mi ez, legalábbis itt nálunk, Pécsett.
Nem iskola ez kérem, hanem egy kikapcsolódási forma, egy kis szórakozás, férfiaknak egy kis tanulás, hogy meglephesse szíve választottját akár azzal, hogy itt elsajátít valamit, akár azzal, hogy elhozza, kiszakítja a monoton napokból. A hölgyeknek akár egy csajos délután este a barátokkal. Vagy akár lehetne új barátokat szerezni. Vagy csak szimplán kikapcsolni, főzőcskézni, majd enni egy jót, és élvezni az ízeket...
Egyszer ennek is eljön az ideje, tudom, érzem...Az én korosztályomnak nincs olyan kikapcsolódási lehetősége, mint a fiataloknak a discó...Ez szerintem lehetne az. Mennyibe kerül egy mozi?? (én nem tudom), de biztos vagyok benne, hogy ha az ember elmegy a párjával, vesz kólát meg popcornt, ugyanannyiba kerül, mint ez.
De, lehet, hogy tévedek. Majd alakul, mint púpos gyerek a prés alatt :)
Rengeteg a dolgom, szerencsére, de még nem árulhatok el részleteket, remélem pár nap, és már lehet :)
Páran összefogtunk, és akarunk egy nagyot TENNI! Most per pill azt érzem már kicsit "elprofizzuk", persze jó értelemben, mert nem ezt találtuk ki, de jó lesz, nagyon jó!

Közben persze főzőcskézek, sütögetek, hisz Szerelmem, és már kisfiam is elvárja :-D, na jó nem, de mégis...
És élvezem, amikor végre oda jutok, és kipróbálhatok valami újat...Újat, mint például, hogy a sütőtököt nem csak szimplán teszem be a sütőbe, hanem az általam összeállított fűszerekkel, kis ágacskákkal. Élvezem amikor hallom az elismerő "csámcsogásokat".
Élvezem az illatokat a lakásban, élvezem az ízeket. Hogy nem a megszokott, amiken felnőttem. Félreértés ne essék, én imádom a magyar konyhát, imádom a csülök pörköltet galuskával, kovászos ubival. DE vágyom, epekedem az újra, a másra. Sokan nem jutunk el keletre, attól az ételeket még megkóstolhatjuk, nem???
Nem tudom merre visz az út, de visz valamerre. Biztosan visz, mert vinnie kell!
És mindenhol ott a gasztronómia, mindenben, én ez által ismerkedem a világgal, ha nincs időm, energiám, pénzem elutazni, akkor megcsinálom az utazást a konyhámban...
Ne haragudjon rám senki, ha nem lesz már recept, annyi biztosan nem, mint eddig, de ezt érzem most...
Nemsokára vége a szerdai munkának...
Remélem páran beleolvastok, és vagy egyetértetek, vagy nem...
Szép délutánt...

S