Papírom van róla...Mármint arról, hogy nem veszek el a konyhában, hogy képes vagyok épkézláb ételt készíteni.
DE nem mondanám, hogy akkor a mai (szerdai) naptól bárhol bármikor tudnék dolgozni egy étterem konyháján.
Tudjátok érdekes a magyarországi gasztrogondolkodás, gasztrokultúra. Sőt, már lassan azt tudnám mondani, hogy elavult. Persze, tisztelet a kivételnek, de amíg az a fontos, otthon és étteremben is, hogy minél több legyen a tányéron, sőt, talán az sem baj, ha lefolyik, és csúnya, addig hogyan várjuk el, hogy a szakácstanoncok képezzék magukat, kreatívak legyenek, és tényleg, szeretetből válasszák ezt. Én magam is szeretem a pörköltet, a sült oldalast, a töltött káposztát, de ezek miatt nem mennék étterembe, sőt, otthon sem főzném.
Igen, most jöhetnek a gondolatok, hogy azok, amiket én készítek, drágák. DE EZ NEM ÍGY VAN!
Ugyanazokat az alapanyagokat használom, maximum más fűszereket teszek bele, más körettel, más technológiával. De sütőt használok, vagy olajban pirítok. Mégis, mást eszünk. És mivel ízesebb (mármint, nem a megszokott) ezért nem kell, hogy lecsorogjon a tányéromról, sőt, ha már a szemem jóllakott, akkor sokkal kevesebb kell a pocakomnak.
Na de mindegy is, ez egy hosszú folyamat lesz, de remélem, hogy a folyamat elindul, és a jó irányba indul el.
Nos, papírom van, azaz szakács vagyok. Dolgozhatnék konyhán. Dolgozhatnék étteremben. Nem célom, céljaim között más szerepel. Akkor miért? Mert akartam. Mert érdekel, mert kíváncsi voltam, hogy tudok-e annyira. De csalódtam...
Nem magamban, nem a tudásomban...Hanem a magyar oktatásban. Abban az oktatásban, amit egekbe magasztalnak a külföldiek. Persze, lehet, hogy egyetemi szinten igazuk is van. Na de kérem, az egyetemisták is esznek. Nem szeretnék senkit megbántani, ezek a magán véleményeim.
Szóval...Nem tudom, hányan indultunk neki a tanfolyamnak...Nem is lényeges, az már annál inkább, hogy 12-en vágtunk neki a vizsgáknak. Írásbeli, főzés kétszer, szóbeli...Így egymás után.
Újra kihangsúlyoznám, hogy nem szeretnék senkit megbántani, csak véleményt szeretnék nyilvánítani, és nem azt, hogy az a 12 ember nem tud főzni. De közben meg igen, nem tud úgy főzni, mint egy szakács! És mégis, szakács végzettségűek 11-en közülük. Amíg a menüsor lefőzése alatt a tanár urak szinte mindent megcsinálnak a kicsit elhagyatottabb, izgulósabb (fogalmatlanabb) nebulók helyett, addig hogyan várjuk el, hogy ők majd nagyon szép, finom, kívánatos ételt tesznek majd elénk? Amíg a 3/4-e a vizsgázóknak sokkal jobban teljesít a magyar menük főzésénél, és teljesen leblokkol a nemzetközi alatt, addig hogyan szeretnénk, hogy előre lépjünk? Én személy szerint a 12-ből 3, de maximum 4 embernek adtam volna bizonyítványt!
Ákos, aki egy hotelben dolgozik már régóta, külföldön, nagyon jól főz, és látszik a külföldi munka! Gyönyörűen, kívánatosan tálal, na Ő az egyikük. Volt egy kicsit flegma úriember, aki viszont jó gondolkodásmóddal dolgozott a konyhán. Ő a másik, és talán magamnak is, hiszen a legjobb eredménnyel végeztem. Nem azt mondom ezzel, hogy a többiek nem tudnak főzni. Komolyan, tud mindegyikük, csak nem olyan szinten, hogy dolgozhassanak szakácsként.
11-en kaptunk bizonyítványt...Azaz szerdától 11 ember van aki bárhol a világban szakácsként dolgozhat. Na de most komolyan, ha bemegyünk egy konyhára, akkor tudnánk főzni? El tudnánk úgy készíteni a kért ételt, hogy azért fizessenek? Ebben nem vagyok biztos, még a magam részéről sem!
Rengeteg tanulás kell még hozzá, és még annál is több gyakorlás. Persze, ha valaki bekerül konyhára,és olyan séf lesz a főnöke, akkor neki nagyon jó lesz, és nagyon sokat tud fejlődni.
DE nem mondanám, hogy akkor a mai (szerdai) naptól bárhol bármikor tudnék dolgozni egy étterem konyháján.
Tudjátok érdekes a magyarországi gasztrogondolkodás, gasztrokultúra. Sőt, már lassan azt tudnám mondani, hogy elavult. Persze, tisztelet a kivételnek, de amíg az a fontos, otthon és étteremben is, hogy minél több legyen a tányéron, sőt, talán az sem baj, ha lefolyik, és csúnya, addig hogyan várjuk el, hogy a szakácstanoncok képezzék magukat, kreatívak legyenek, és tényleg, szeretetből válasszák ezt. Én magam is szeretem a pörköltet, a sült oldalast, a töltött káposztát, de ezek miatt nem mennék étterembe, sőt, otthon sem főzném.
Igen, most jöhetnek a gondolatok, hogy azok, amiket én készítek, drágák. DE EZ NEM ÍGY VAN!
Ugyanazokat az alapanyagokat használom, maximum más fűszereket teszek bele, más körettel, más technológiával. De sütőt használok, vagy olajban pirítok. Mégis, mást eszünk. És mivel ízesebb (mármint, nem a megszokott) ezért nem kell, hogy lecsorogjon a tányéromról, sőt, ha már a szemem jóllakott, akkor sokkal kevesebb kell a pocakomnak.
Na de mindegy is, ez egy hosszú folyamat lesz, de remélem, hogy a folyamat elindul, és a jó irányba indul el.
Nos, papírom van, azaz szakács vagyok. Dolgozhatnék konyhán. Dolgozhatnék étteremben. Nem célom, céljaim között más szerepel. Akkor miért? Mert akartam. Mert érdekel, mert kíváncsi voltam, hogy tudok-e annyira. De csalódtam...
Nem magamban, nem a tudásomban...Hanem a magyar oktatásban. Abban az oktatásban, amit egekbe magasztalnak a külföldiek. Persze, lehet, hogy egyetemi szinten igazuk is van. Na de kérem, az egyetemisták is esznek. Nem szeretnék senkit megbántani, ezek a magán véleményeim.
Szóval...Nem tudom, hányan indultunk neki a tanfolyamnak...Nem is lényeges, az már annál inkább, hogy 12-en vágtunk neki a vizsgáknak. Írásbeli, főzés kétszer, szóbeli...Így egymás után.
Újra kihangsúlyoznám, hogy nem szeretnék senkit megbántani, csak véleményt szeretnék nyilvánítani, és nem azt, hogy az a 12 ember nem tud főzni. De közben meg igen, nem tud úgy főzni, mint egy szakács! És mégis, szakács végzettségűek 11-en közülük. Amíg a menüsor lefőzése alatt a tanár urak szinte mindent megcsinálnak a kicsit elhagyatottabb, izgulósabb (fogalmatlanabb) nebulók helyett, addig hogyan várjuk el, hogy ők majd nagyon szép, finom, kívánatos ételt tesznek majd elénk? Amíg a 3/4-e a vizsgázóknak sokkal jobban teljesít a magyar menük főzésénél, és teljesen leblokkol a nemzetközi alatt, addig hogyan szeretnénk, hogy előre lépjünk? Én személy szerint a 12-ből 3, de maximum 4 embernek adtam volna bizonyítványt!
Ákos, aki egy hotelben dolgozik már régóta, külföldön, nagyon jól főz, és látszik a külföldi munka! Gyönyörűen, kívánatosan tálal, na Ő az egyikük. Volt egy kicsit flegma úriember, aki viszont jó gondolkodásmóddal dolgozott a konyhán. Ő a másik, és talán magamnak is, hiszen a legjobb eredménnyel végeztem. Nem azt mondom ezzel, hogy a többiek nem tudnak főzni. Komolyan, tud mindegyikük, csak nem olyan szinten, hogy dolgozhassanak szakácsként.
11-en kaptunk bizonyítványt...Azaz szerdától 11 ember van aki bárhol a világban szakácsként dolgozhat. Na de most komolyan, ha bemegyünk egy konyhára, akkor tudnánk főzni? El tudnánk úgy készíteni a kért ételt, hogy azért fizessenek? Ebben nem vagyok biztos, még a magam részéről sem!
Rengeteg tanulás kell még hozzá, és még annál is több gyakorlás. Persze, ha valaki bekerül konyhára,és olyan séf lesz a főnöke, akkor neki nagyon jó lesz, és nagyon sokat tud fejlődni.
Összességében mit is akarok mondani?
Hogy a gasztrokultáranknak ideje változni, tovább lépni, és ebben nagyon nagy szerepe van az újonnan kikerülő szakácsoknak, és nagyon nagy szerepük van a gasztrobloggereknek, mert ők például teljes mértékben előre mutatnak, csak ők nem mennek el éttermekbe dolgozni.
Mindehhez muszáj lenne változnia az oktatásnak is, persze, ez nagyban függ a tanulóktól is.
Hogy a gasztrokultáranknak ideje változni, tovább lépni, és ebben nagyon nagy szerepe van az újonnan kikerülő szakácsoknak, és nagyon nagy szerepük van a gasztrobloggereknek, mert ők például teljes mértékben előre mutatnak, csak ők nem mennek el éttermekbe dolgozni.
Mindehhez muszáj lenne változnia az oktatásnak is, persze, ez nagyban függ a tanulóktól is.
Szeretném, és igyekszem is tenni azért, hogy változzon az országunk étkezési szokása...Hogy az emberek merjenek otthon is próbálkozni, és néha-néha menjenek el vacsorázni a párjukkal, és akkor ne a rántott húst kérjék...-
Nehéz lesz, sőt rettenetesen nehéz, ha például csak édesapámból indulok ki...De reménykedem...
S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése