Angyalkukcó

Újabb jótékonykodás...Miért? Nem tudom...Réka, a Vasárnapi Ebéd bloggere felvetette az ötletet, nekem pedig tetszett. Tetszett, mert újra van ok a sütésre, olyan ok, ahol újra kiélhetem kreativitásom, gondolkodhatok, hiszen sok dolgot kell egyben megoldani.
Aztán hívott Réka, hogy kezdjük el, csináljunk egy jótékony sütivásárt Pécsett, a Bölcső Alapítvány javára.
Ma már ott vagyunk, hogy már nem szimpla jótékonykodás, azaz igen, de mégsem!
Nagyon profi csapat jött össze, mindenre igyekszünk gondolni, mindent igyekszünk a lehető legnagyobb gonddal előkészíteni, és elkészíteni.
A csapatot a www.angyalkucko.blogspot.hu oldalon megtekinthetitek.
November közepén indul az akció, hetente lesz nyeremény akció, melyeket felajánlottak eme nemes célhoz!
Aki csak teheti, támogasson minket, bárhogyan, kövessetek a Facebookon, vagy a blogon.

Akkor most én ki, mi is vagyok??

Nemrég volt egy telefon beszélgetésem, mely után elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most én ki is, mi is vagyok?
Szakács? Nem. Gasztroblogger? Nem tartom annak magam. Író, újságíró?? Na ezek meg végképp nem...
De akkor??
Elsősorban FÉRJ, aki meghalna a feleségért, aztán APA, aki megőrül kisfiáért. Ez biztos, és az is, hogy szeretek főzni, szeretek új dolgokat kitalálni. Már az elején leszögeztem, hogy nem akarok receptgyűjteményt írni, mert abból van elég, jobbnál jobb gasztroblogger van, aki napi rendszerességgel közöl nagyon jó recepteket. Én ugyan nem olvasom őket, de sokan igen. Valószínűleg az általam tett bejegyzések sokkal sokkal kevesebb embert mozgatnak meg. De legalább mozgat párat.
Mit szeretnék? Megmutatni, hogy lehet új ételeket főzni otthon, ugyanannyi pénzből, mint amennyibe a szokványos magyar ételek kerülnek, hogy lehet élvezettel főzni, szeretném, ha az éttermek újra tele lennének, szeretném, ha az emberek otthon vagy bármilyen vendéglátó helyen ki mernének próbálni új ételeket, szeretném, ha megváltozna az emberek gondolkodás módja egy picit. Igen, vannak, akik nyitottabbak erre, és vannak, akik ragaszkodnak a töltött káposztához és a rántott tekercshez. És vannak éttermek, akik szintén ragaszkodnak ehhez, mert azt gondolják, hogy egy kuszkusz drágább, mint egy töltött káposzta, ezért nem is ajánlják a csoportoknak.
Hogy mivel fogok foglalkozni, nem tudom, de szívesen segítenék, és szívesen megmutatnám bárkinek, hogy hogyan is lehet feldobni, megváltoztatni az ételeket. Hogy a saláta már az étel szerves része, és nem mellé szolgáljuk fel, hogy rengeteg új trend van, melyekből "lopva" fel lehet turbózni bármit... És azt hiszem sorolhatnám még.
Szívesen tanítanék főzni emberkéket, miközben én is rengeteget tanulhatnék tőlük. Szívesen alakítanék át éttermi étlapokat, éttermi gondolkodás módokat...
Az éttermekben az a baj, hogy akik irányítják, akik főznek, ők nem tudnak külső szemmel belenézni...Nem láthatják feltétlenül, hogy mi érdekli a vendégeket. Tisztelet a kivételnek.
Én külső szemmel szoktam szemlélni, hogy mi az az étel, menü, amiért én beülnék egy étterembe. Utána jönnek a szakácsok, akik az ipar csínyját-bínyját ismerve elkészíthetik a menüket.
És vágyódom, vágyódom egy saját hely után, ahol ki tudnám elégíteni minden kedves vendég pocakjának kívánságait...
Visszaolvasva sem derül ki pontosan mi is vagyok, hogy ki vagyok, az igen... :)
Remélem sikerrel járok....
Szép napot mindenkinek!
Lánczos Sándor